Az alábbiakban Füzesi Dóra beszámolója olvasható a Mesterkurzus Tavaszi Iskoláról (a bejegyzés végén az Iskolán készült felvételek, és az anonim elégedettségi felmérés eredményei is elérhetők).
Ilyen volt: Tavaszi iskola 2015
Igen, idén is volt tavaszi iskola április 20-22. között Leányfalun, és míg tavaly a gólyáké volt a főszerep, addig idén Mesterkurzus hívószóval azokat a hallgatókat és diákokat várta, akik már valamilyen tudományos tevékenységben aktívan részt vesznek. TDK-zó BSc-sek, MSc-sek, PHD-sok és nagyon aktív középiskolások maroknyi csapata vette be magát egy kellemes leányfalui fogadóba egy mozgalmas és felejthetetlen hétvégére. De miről is szólt maga a Mesterkurzus?
Ha ez az írás a kezedbe került, feltételezem kutatni szeretnél, vagy már esetleg el is kezdted? Vannak ötleteid, mivel szeretnél foglalkozni, mit lenne érdemes vizsgálni? És azt vajon tudod, hogyan épül föl egy kutatási terv? Hogyan lehet eljutni az ötlettől a kutatási pénzek megpályázásáig, akár elnyeréséig? Hogyan építenéd fel a projektedet? Fog az úgy működni? És persze az sem mindegy hogyan adod elő, mikor egy bizottságnyi ember előtt 10 percben kell összefoglalnod mindent, és meg kell győznöd őket, hogy igen, te vagy az, akinek a terveit támogatniuk kell. Mi ebbe kóstolhattunk bele ebben a két napban, olyan mentorok segítségével, támogatásával, akik már mind letettek valamit az asztalra a témában.
A hétvége kihívása: rakjunk össze egy kutatási projektet egészen az alapoktól, majd prezentáljuk, mintha egy ösztöndíj bizottság előtt tennénk.
Nekünk ez annyival volt még nehezebb, mint általában, hogy amikor péntek délután először összeültünk, még ötletünk sem volt, hogy mivel szeretnénk foglalkozni. Nem is csoda, hiszen a legtöbben nem ismertük egymást: jöttek résztvevők a szegedi TTIK-ról, a gödöllői Szent István Egyetemről, volt középiskolás résztvevő is, többen jöttek a KOKI-ból, és persze az ELTE TTK szakdolgozói is képviseltették magukat jó néhányan, BSc-től PhD-ig.
Ez a nagy rakás ember 3-4 fős csoportokban dolgozott nagyjából a kutatási területüknek megfelelően. Indult 2 csoport neurobiológia témában (mentor: Katona István, KOKI), de volt genetika (Varga Máté, ELTE), molekuláris biológia (Kovács Mihály, ELTE), sőt elméleti biológiából lett természetvédelmi biológia csoport (Müller Viktor, ELTE) is.
És bár szét lettünk osztva, még így is hatalmas változatosság volt a csoportokon belül. Például csak a molekuláris biológián belül voltak sejtbiológusok, bioinformatikusok, mikrobiológusok; volt, aki rákkal, volt, aki fehérjékkel, volt, aki baktériumokkal foglalkozott, tehát nem volt egyszerű kitalálni, mit is szeretnénk csinálni, annál színesebb és érdekesebb lett viszont a végeredmény, nemcsak itt, hanem az összes csoportban. Amikor ennyiféle hátterű, gondolkodású, tapasztalatú ember összedugja a fejét, minden adott, hogy valami elképesztőt hozzanak össze: például egy kutatási tervet két nap alatt.
Péntek délután kezdődött a program egy bevezető előadással és műhelymunkával: milyen is egy jó kutatási terv. Ezután következett a kiscsoportos munka: megvitattuk ki mivel foglalkozik, majd hogy a közös nevezők alapján mi legyen a téma, a projekt ötlet, amit kidolgozunk. Akkor azt hittük, ez lesz a kihívás, aztán nekiálltunk szombat reggel irodalmazni.
Egy kutatási projektnek a második lépése – miután meghatároztad, hogy mivel akarsz foglalkozni – utánajárni, hogy mit tudunk már a témában, milyen nyitott, izgalmas kérdések vannak, amik alapján el lehet indulni. Ezt pedig úgy teszed, hogy átrágod magad egy halom szakirodalmon. Az én csoportom témája elég tág volt, így az irodalmazós délelőttre maradt az is, hogy eldöntsük, a nagy téma melyik alrészével akarunk dolgozni, mi legyen az a fehérje, mi legyen az az aspektus, amit vizsgálunk, amire a kísérleteinket megtervezzük. Mert bizony nemcsak téma kell, hanem az is, hogy azt milyen modell organizmuson, pontosan milyen módon és milyen kísérletekkel akarjuk vizsgálni, amit természetesen egy éles pályázatban is fel kell tüntetni. Kellett mindezt úgy, hogy estefelé már a másnapi prezentáció vázlatát is el kellett készíteni, amibe már az is bele kellett kerüljön, hogy – a téma általános bemutatása, a saját ötleteink, eredményeink, kísérleti terveink mellett – a kísérleteken belül melyiket ki csinálja, és ezek milyen beosztás szerint lesznek elvégezve az elkövetkező öt évben.
Az iram tehát érezhetően sebes volt, hogy minden pontos, precíz és a lehető legjobb legyen, és tényleg a nap minden percét kihasználtuk – mert van a biológus, meg van az a biológus, aki még éjjel 11-kor megcsinálja azt a fehérjehálót mielőtt elmegy sörözni. És ha már itt tartunk, az, hogy a napot kihasználtuk, nem jelenti, hogy az éjszakákat nem. Volt csocsó, billiárd, közösségépítés, remek hangulat, érdekes beszélgetések szakmán belül és kívül, eszmecsere a mentorokkal, nagy esti beszélgetések egy pohár sör mellett, ahol megosztották velünk az életüket, tapasztalataikat, kikérhettük a véleményüket, tanácsaikat. Szombat délután ketten még a saját pályázati prezentációjukat is előadták, amit korábban valódi bírálaton mutattak be, hogy lássuk hogyan is kell ezt tényleg jól csinálni.
A program a saját előadásaink megtartásával zárult, minden csoport kapott 15 perc prezentációs időt, majd ezután válaszolt a “bírálók” kérdéseire. A genetika csoport az izomsorvadással, annak okaival, lehetséges terápiájával; a molekuláris biológia rákőssejtek gátlásával; a neurobiológia csoportok a farkasvakság terápiáival és a skizofrénia egyes típusaiban közreműködő fehérjék szerepével foglalkoztak; míg az elméletiből lett természetvédelmi biológia csoport a szürke farkas magyarországi visszatelepítésére adott elő egy nagyon precízen kidolgozott projektet.
Összességében tehát egy nagyon eseménydús és tanulságos három napot tudhatunk magunk mögött, ahol megismerkedhettünk egy kutatási terv kidolgozásának és előadásának az alapjaival, azzal hogyan kell egy pályázatra felkészülni, hogyan kell eredményesen csapatban dolgozni, hogyan kell más-más tudományterületek rálátását kihasználni egy-egy adott tudományos probléma megvizsgálásában. Tettük mindezt remek hangulatban, nagy lelkesedéssel, olyan mentorok vezetésével, akikről mindenki csak példát vehet, miközben elkészítettük az első saját projekt tervünket – amik egyébként a youtube-ra is felkerültek, ott megtekinthetők.
Akinek ez az írás netán felkeltette az érdeklődését az figyelje a honlapot, a faliújságokat és a hírleveleket, jövőre is lesz – nem ebben a témában, de egy legalább ilyen jó és izgalmas – tavaszi iskola, addig pedig mindenkit vár a havi rendszerességgel jelentkező Élő adás sorozat.
A Tavaszi Iskola végén előadott “szimulált” grant prezentációk linkjei külön-külön:
Genetika (felkészítő mentor: Varga Máté)
Molekuláris biológia (felkészítő mentor: Kovács Mihály)
Neurobiológia #1 és Neurobiológia #2 (felkészítő mentor: Katona István)
Természetvédelmi biológia (felkészítő mentor: Müller Viktor)
Az Iskola után a résztvevőkkel online anonim elégedettségi felmérést végeztünk. A 22 résztvevő közül 19-en töltötték ki, a főbb eredmények alább megtekinthetők:
