Gyakran ismételt kérdések – GYIK

Megpróbáltuk összeszedni a legtöbbet feltett kérdéseket a TDK elkezdése kapcsán.


  • Kik kezdhetik el?

BSc-sek és MSc-sek ugyanúgy belevághatnak.

MSc-seknek már egyébként is kötelező a kutatás, hiszen nekik már saját kutatás eredményeket is be kell mutatniuk a szakdolgozatukban, ellentétben a BSc-sekkel. Ez nem azt jelenti, hogy két témával kell foglalkozni, hanem hogy a szakdolgozathoz is kellő kutatást el lehet indítani a TDK keretei között is.

A lehetőség BSc-sek, akár elsőévesek számára is adott, amennyiben nem adja meg a kutatásvezető kifejezetten, hogy MSc-s hallgatók jelentkezését várja. Ennek fő oka lehet, hogy – különösen BSc 2-3. félévében – sok szakterület alapfogalmai még nem kerülnek terítékre a tantervi keretek között, amelyek egyébként nélkülözhetetlenek lennének az eredményes munkához, és amelyek ismerete nélkül a téma megértése szinte lehetetlen. Az ilyen kiírásokból van általában a kevesebb, az olyan laborok, amik tdk-s hallgatókat fogadnak, általában fel vannak készülve rá, hogy a munkához közvetlenül szükséges elméletet is elmagyarázzák. Ez azonban sosem jelenti, hogy bizonyos dolgoknak nem kell önállóan utánajárni, vagy a megértésbe otthoni munkát belefektetni.

Ettől ne ijedjen meg senki, aki komoly elhatározással akar ebbe belevágni, BSc-s hallgatóként is nyugodtan keressen fel kutatásvezetőket. Egyrészt, mert a laborokban végzett munka jó eséllyel egyébként is más lesz, mint amivel a tantervi gyakorlatokon találkozik, másrészt pedig mindenki kezdi valahol, de egy jó kutatóhelyen, támogató témavezetővel viszonylag gyorsan bele lehet jönni a dolgokba.

  • Mikor érdemes TDK-t elkezdeni?

Ez olyan aspektus, amit mindenképpen meg kell fontolni. Most értelemszerűen nem MSc-s hallgatókról van szó, akiknek a kutatási munka kötelező, és csak a konferencián való részvétel opcionális. Egy kutatási munka elkezdésén gondolkodó BSc-s hallgató számára viszont fontos, hogy végiggondolja, mikor érdemes a tanulmányai mellé ilyen plusz elfoglaltságot vállalnia.

A tdk-s munka előnyeiről már szóltunk pár szót, de a bekapcsolódás kötelezettségekkel is jár. Ha kutatóhelyre fölvettek, elvárás, hogy bizonyos időmennyiséget ott kell lenned, és bizonyos szinten részt kell venned a csoport munkájában. És a legtöbb kísérlet, vizsgálat egyik területen sem 5 perc, az területhez tartozó irodalom, kiadott cikkek átolvasása is sokat el tud venni az ember idejéből. A BSc-s tanterv nem úgy lett kialakítva, hogy végtelen idő álljon rendelkezésére a hallgatóknak a kutatási gyakorlat szerzésére – ami nem baj, de mindenképpen tisztában kell lenni vele, hogy az ember akarja-e, tudja-e összeegyeztetni a tdk-t az egyetemi tanulmányaival.

Azoknak, akik valami miatt csúszásban vannak, és az órarendjük nem zsúfolt, azoknak ajánlott, ha viszont mindennel tantárgyi rendben halad az ember, és szívügye, hogy ez így is maradjon, és mindenképpen három év alatt végezze el a képzést, akkor mindenképpen végig kell gondolni belefér-e neki személy szerint ez is. Vannak, akiknek belefér és eredményesek mindkettőben, nincsenek is kevesen. Viszont ezt mindenkinek saját magának kell mérlegelni, mielőtt elhatározásra jutna.


  • Hol találok témát?

Ha eldöntötte az ember, hogy igen, szeretné csinálni, a következő lépés, hogy hol, kinél van erre lehetősége. Amikor az ember témát keres érdemes átböngésznie az érdeklődési körének megfelelő tanszékek faliújságjait, ott időről időre meg szoktak jelenni szóróanyagok arról épp milyen projektekhez várnak hallgatókat, melyik csoportok, laborok.

A tanszékek honlapjait is érdemes megnézni. Bár ezeken a meghirdetett helyek ritkán vannak fent, de a honlapok többségén fel van tüntetve az adott tanszékeken milyen kutatócsoportok működnek, milyen témákkal foglalkoznak. Ezek alapján, ha valami megtetszik érdemes lehet megkeresni e-mailben a kutatásvezetőt, hogy van-e náluk éppen hely. Mind a faliújságok, mind a honlapok esetében meg kell nézni azonban, mikor frissítették utoljára. Sajnos gyakran előfordul, hogy a honlapok nincsenek rendesen karbantartva és már elavult információk szerepelnek rajtuk.

Ha van egy tárgy, mi nagyon érdekel, vagy tárgyon belüli téma, érdemes lehet megkeresni az oktató, aki a tárgyat tartja, hogy akár nála van-e lehetőség a témában kutatásba bekapcsolódni, vagy ha nem, akkor tud-e valakit ajánlani, akinél ez lehetséges. Sok oktató az óráin is ejt pár szót a saját tanszéke lehetőségeiről, ennek értelem szerűen nála lehet utánajárni.

Felsőbbéveseket mindig meg lehet kérdezni, hogy tudnak-e valami lehetőségről, illetve, hogy kihez érdemes menni.

Ha valaki nem az egyetemen szeretne helyet keresni, természetesen azt is lehet, ilyenkor a kiszemelt fogadóintézet honlapján lehet témákat találni, és ott adják meg azt is, hogy miként lehet rájuk jelentkezni.

Ezen a honlapon is igyekszünk a lehetőségeket minél jobban bemutatni, mind egyetemi, mind egyetemen kívüli helyeken. A hasznos linkeknél összegyűjtöttük a tanszékek honlapjait és pár külsős lehetőséget <tartalom feltöltés alatt>.


  • Hogyan válasszunk témát?

Előfordulhat, hogy több téma is megtetszik, több hely, lehetőség közül is választani lehet. Mi az, ami segíthet a döntésben, azon túl persze, hogy mennyire szimpatikus egyik-másik lehetőség?

Ha egy projektnek meg is tetszik a címe, érdemes utánajárni, hogy az pontosan mit is fog takarni – főleg, ha ismeretlen szakkifejezésekkel van tele. Első körben legalább az interneten érdemes rákeresni a területre, de ha valakit a hely, lehetőség komolyan érdekel, főleg ha jelentkezett is, és behívják, mindenképpen érdemes a labor, témavezetője munkásságának utána nézni. Minden kutatóhelynek van általában saját honlapja, de legalább az ottani kutatók saját cikkeit összegyűjtő valamilyen felület biztos. Ezeket érdemes átfutni, egyrészt mert így egy pontosabb képet fog kapni az illető arról, pontosan mivel is foglakoznak – fog foglalkozni –, mire számítson, másrészt a felvétele szempontjából sem kis előny, ha legalább alap szinten tisztában van ezekkel a dolgokkal. A témákat a téma vezetőjével is mindig meg lehet beszélni, elmagyarázzák miről is fog szólni, miből is fog állni a munka.

Érdemes figyelni azt, mennyire „termékeny” úgymond a kiszemelt hely. A kutatói munka hatékonyságát az mutatja, hogy hány cikket tudnak közölni és azok milyen hatásúak, vagyis hány más szerző, kutató hivatkozza a cikkeiket, használja fel, mint referenciát – citálja, más szóval (citation). Nem feltétlenül érdemes olyan helyre menni, ahol évek óta nem írtak semmit. Az utánanézésnek a legegyszerűbb módja, ha egyszerűen a Google Scholarban rákeres az ember a témavezető/laborvezető/kutatásvezető nevére, ilyenkor a rendszer kiadja egyrészt az eddig írt és megjelent cikkeket, illetve a citáció statisztikákat. Ha van saját honlap, gyakran ez az információ ott is fel van tüntetve.

Érdemes lehet beszélni olyanokkal, akik dolgoznak/dolgoztak már az adott helyen, vagy felsőbbévesek, akik valahonnan a témavezetőt, vagy a helyet közelebbről ismerik.

Érdemes utánajárni mennyire leterhelt az adott témavezető, mennyien vannak a laborban. Minél többen, annál kevesebb idő jut egy emberre.

Másik nagyon fontos aspektusa a témaválasztásnak, hogy minek érdemes jobban utánamenni: annak a témának, mi valamivel jobban érdekel, de kevésbé jó témavezető viszi, vagy inkább annak, ami szintén érdekel, de egy kicsit kevésbé, a témavezető viszont nagyon jó?

Ez is olyan dolog, mit mindenkinek magának kell mérlegelni, azt viszont érdemes figyelembe venni, hogy az, amivel először elkezd az ember foglalkozni, nem kell, hogy meghatározza a pályáját és később is válthat — egy jó témavezető viszont olyan hátteret és tudást ad, ami nehezen szerezhető meg máshonnan. Nem is beszélve arról, hogy mindenki szívesebben dolgozik olyan helyen, ahol érzi, hogy törődnek vele, ahol számít, ha ott van.


  • Milyen kötelezettségekkel jár, mennyi időt érdemes rászánni?

Ahogy már följebb is volt róla szó: ott kell lenni. Ha tanulni, kutatni akar valaki valahol, az nem megy úgy, ha nincs ott. Be kell menni a kísérleteket, méréseket elvégezni, amíg ezt nem egyedül csinálja az illető, addig bejárni, megnézni hogyan kell, jegyzetelni, megérteni. Nagyon gyakran a területhez tartozó kiadott cikkeket feldolgozni, ilyeneket keresni, a legtöbb esetben a labmeetingeken, prezentációkon, ott dolgozó kutatók előadásain részt venni. Ez érezhetően sok befektetett munka és energia. Na de nagyjából mennyi?

Ezt kutatóhelye/témavezetője válogatja. A legtöbb – és általában a tényleg jó helyeken – tekintettel vannak arra, hogy az illető hallgató. Az ottlétet az órarendhez lehet igazítani, és a vizsgaidőszakokat is meg lehet oldani, ez általában nem okoz problémát.

Van viszont egy minimum elvárás, ami már ténylegesen helyfüggő. Ez egy-két nap szokott lenni nagy általánosságban. Nem reggel nyolctól-ötig egy nap feltétlenül, de legalább ennyinek megfelelő idő 3-4 órás részekben legalább. Mint mondtam, egy kísérlet nem 5 perc. Ez arra elég, hogy az ember az alapokat megtanulja, a legfontosabb technikákat lássa, azokba belekóstoljon. Ha saját kistémát is szeretne csinálni, ennél jóval több időt kell rászánnia.

Ez természetesen, mint mondtam, csak a nagyátlag, illetve tapasztalat, a gyakorlatban ezt mindenkinek a saját témavezetőjével kell egyeztetnie.


  • Hogyan jelentkezzünk témára?

Ha megvan a hely és a téma, jön a jelentkezés. Írni kell egy e-mailt.

A témavezetők e-mail címei a témakiírásnál fel vannak tüntetve, az oktatóké a tanszéki honlapokon. A levélben érdemes leírni: kik vagytok, hol tanultok, hányadévesen, miért írok, melyik téma érdekel, miért érdekel, miért akarsz oda menni, szabad-e még a téma – ha régi kiírást talál az ember. Nem kell aggódni, ha nem jön azonnal válasz. Mindenki elfoglalt, sokfélét csinál egyszerre, pár napon, egy héten belül szokott válasz érkezni, nem kell azonnal pánikba esni.


  • Egyetemen, vagy egyetemen kívül?

Attól függ, hol talál az ember témát, de a választásnál ez is olyan szempont, amit mérlegelni kell.

Az egyetem mellett szól, hogy helyben van, ha van néhány óra szünet, akkor is föl lehet menni, akár érdemben munkát végezni, ha a kísérlet több órán keresztül fut, és csak nagyobb időközönként kell vele foglalkozni, akkor ezekben az időkben le lehet menni órákra, könnyű kiugrani akár egy délelőtti laboros prezentációra is. Ami hátránya, hogy az itteni témavezetőknek nagyon sokszor órákat is kell tartaniuk, amire már csak a fölkészülés is sokat elvesz az idejükből, energiájukból.

A külsős kutatóhelyeknél ilyen probléma általában nincs, viszont gyakran ezekhez a helyekhez az eljutás nem öt perc, és ilyenkor az utazási idővel is számolni kell, mind a laborban töltött idő, mind órára járás szempontjából.


  • Lehet-e váltani, abbahagyni, ha nem tetszik?

Természetesen.

Előfordul, hogy az ember nem jól választ, rájön, hogy ez neki mégsem tetszik, mégsem tudja csinálni, nem az ő területe, nem érzi jól magát a helyen, a csoportban, az egészben, akkor nyugodtan válthat, abbahagyhatja az egészet. Erről szól ez az egész, hogy az ember megtalálja mi az, amit csinálni akar, tényleg érdekli, és tudja is csinálni.

Ilyenkor megbeszélik a témavezetővel, elköszön, nincs harag.

Ha nem jó a hely, ha tényleg nem megy, nem szégyen váltani, sokaknak elmehet az egész kutatástól a kedve csak azért, mert rossz helyen, rossz témán dolgoznak. Viszont ne adjátok fel azonnal, ha valami nem megy. Nem lesz egyszerű az elején, lehet, hogy nem fognak sikerülni az első próbálkozások, vagy a második, vagy a harmadik próbálkozások, de ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy akkor ezt azonnal le kell írni, fel kell adni. Amit csinálni fogtok, új lesz, jó eséllyel hasonlót sem csináltatok még, maximum egy-két alkalommal gyakorlaton. Idő kell, hogy az ember belejöjjön, hogy gyakorlatot szerezzen, legyen az hosszabb, vagy rövidebb idő. Senki nem így született, és még a tapasztaltabb embereknek sem mindig minden megy azonnal.


  • Nyelvtudás

Angol. És kell.

Sok helyen ez a jelentkezésnek is feltétele, hogy alapszintű angoltudással rendelkezzen a jelentkező. Nem kell felsőfokú, de még középfokú nyelvvizsga sem feltétlenül magához a jelentkezéshez, de legalább alap szinten angolul olvasni tudni kell. Ennek kézenfekvő oka, hogy a szakcikkek, amikkel dolgozni kell, angolul vannak, és szótárral is csak egy bizonyos pontig jut el az ember. Nem is beszélve arról, hogy hatszor annyi időbe kerül feldolgozni egy cikket, ha még a kötőszavakat is szótárazni kell, főleg az elején, amikor még a szakterület szókincse, definíciói sem épültek be eléggé.